Let go ..

Kész, ennyi.
Elengedtem. Az egész hetes egy-két hisztije, meg a mostani... Most lett elegem.
Előjött a szokásos "Megint nem figyelsz rám eléggé..." szöveggel.
De hupsz. Most írt egy sms-t. Kérdezi, hogy leszek-e telóról. (mármint facebook-on)
Komolyan nem tudom, hogy hogyan kéne ezt viselnie egy embernek, vagy valami, de nekem már tényleg sok volt.
Bővebben este írok, mert most mennem kell. /tanulni,remélni,álmodni../


~CsakÉn

On a good day .. (?!)

Ö.
Talán hosszú idő óta egy normális (?!), egészen boldog (?!) napot hagyhatok magam mögött??
Öh.. Mindent összevetve talán azt mondhatom, hogy normális napom volt. Ami /eddigi tapasztalataim szerint/ borzalmasan fog véget érni. Nem is merek belegondolni. De ugorjunk.
Meghoztam a "döntést".. Nem tudom hogyan, nem tudom mikor, de muszáj.
A mai írásom csak ilyen rövidke lett, mert nem is tudok miről beszélni.. Ilyen lenne egy átlagos nap??

Viszont annyit tudok, hogy szeretném azt az életet. <3


~CsakÉn

The sound of dreams

Egy dal.. Egy hang ami örökké él bennünk.. Talán mélyen..de ott szól.
Néha hagyni kell, hogy az ember a saját álomvilágában éljen.Mert ha elveszed egy embertől az álmait.. olyan lesz mintha lehúzták volna a bőrét. Letépték volna a húsát. Olyan lesz mint egy csontváz. Nem védi semmi, a környezete fájdalmas dolgai ellen.
Nekem az álmom a mindenem. Ha néha eszembe is jut, hogy nem válhat valóra, akkor is ott ég bennem egy láng, örökké, kiolthatatlanul...
Mert nekem van egy álmom. És ha belehalok is...én bizony, valóra váltom.
Muszáj hinnem benne, mert ha elhagyom.. Akkor.. Már tényleg nem tudom, hogy miért kéne itt maradnom ezen a nyomorult világon. Persze most jön bennetek az, hogy "mit rinyál itt? a barátainak, a családjának biztos hiányozna...én sokkal rosszabb helyzetben vagyok..". Nem azt mondom, hogy neked nem lehetnek problémáid. Azt mondom, hogy lassan elvesztem azt a kis reményt amit már olyan régen kergetek, azért, hogy legyen erőm tovább harcolni, egy mosolyért.. egy álomért..

De egyet kell megjegyeznünk.
Mindenkinek..
Azt, hogy bármennyi fájdalmat is okoz az álmunk...Az az igazi NAGY ÁLMUNK... Soha nem szabad elengednünk. SOHA! Mert álmok nélkül..olyanok vagyunk mint egy darab csont. Élettelenek,reménytelenek. Az álmunk éltet bennünket. És akinek elveszik az álma.. Az az ember már belül nem él..


~CsakÉn

Reconciliation?

Talán rendben lesz minden?
Nem tudom. Már máskor is békültünk ki, de újra összevesztünk. Ilyenkor döbbenek rá, hogy mennyire rohadtul hiányzik a társasága, a poénjai. Ma egy levelezés kíséretében bonyolítottuk le, az első órában. Heily és Camie is megbetegedett, nem jöttek szkúléba. Camie-t egész hétre kiírta a doki, de Heily elméletben már jön holnap. Mivel első órában megköttetett a béke, ezért a többi órán, ahol lehetett egymás mellé ültünk.
Másik örömhír.: a matek tanár hiányzik, elvileg még holnap se lesz. Hihi.
Suli után kimentünk bandázni a térre /így ketten tényleg nagyon bandázás/ és ettünk, minyomot,pukkanós cukros milkát,meg ilyen kókuszos micsodát.. *kuncog* Aztán előkerültek a fiúk, és a szokásos: "Te, Lola. Ezt nekem adod? , Megehetem?, Naaa, légyszi,légyszi!" szóval azt lett a végeredmény, hogy Josh megette a maradék csokit, Lars meg azt a kókuszos izét. Lassan átmegyek segélyközpontba. A következő lépés az volt, hogy amíg én kidobtam a szemetet (mert persze szigorúan ISF-es vagyok. Ha érdekel, kukk ide: http://www.isfoundation.com/ ) addig ők felfedezték a pénztárcámat. Starbuck-os kártya ki, 576-os kártya: addide,addide!. Mondom: nem. Erre ők: és ha adok pénzt megveszed nekem?? *kiskutya szem*, és én hülye, persze azt mondtam, hogy ha legközelebb megyek, akkor megveszem. Aztán volt egy kisebb, önértékelési zavarom így a nap közepe felé. Általában akkor jön elő, amikor meglátom ŐT.  Bárgyú fej, pillangó a hasba,stb. Ez tart köbö 2 percig. Ma még megyek táncra Erinhez. Igazából "nénizhetném" de így kényelmesebb, és ő sem érzi magát öregebbnek tőle. Mondjuk nem is öreg. Imádok oda járni, de a Grace-el való veszekedéseink során, volt már olyan, hogy a fejemhez vágta, hogy: "Miattam nem kell járnod...". Nem csak miatta járok. Igaz, hogy ő mutatta meg nekem, de élvezem. Végre egy olyan mozgás, amit szívesen csinálok. Pedig ez nem nagyon mondható el rólam. Remélem, hogy nem lesz több veszekedésünk, bár erre nem vennék mérget. Májusban lesz egy fellépésünk. Izgulok.
De most sietek, mert még át kell öltöznöm, Grace-el skypeolok, Heily-vel beszélek (beszélnék ha visszajönne) aztán a buszt is el kéne érni. Nade, várjunk. Grace most rakott le. Remélem nincs megint valami baj. Ahh.
Na jó, én sietek.


~CsakÉn